Az ember épp aktuális születésnapja vagy emlékezetesre sikeredik, vagy szar. Az enyém 2005. október 20-ának reggelén és délelőttjén pocsékul kezdődött, délután elérte a mélypontot, kora estére a kilátástalan munkahelyi helyzet miatt legszívesebben már az italba vagy a drogba (üdv, Didier) menekültem volna.
Este fél 9 körül szálltam fel a hazafelé tartó vonatra, a fülkében egy ismerőssel utaztam, akinek persze be nem állt a szája. A hadoválásokat hallgatva a fáradtságtól csak bólogatásokra voltam képes, mígnem 20 óra 58 perc után ezen tevékenységemmel is felhagytam. Figyelmem az sms érkezését jelző telefonomra meredt. "Boldog szülinapot, Csaba! Kamilla :-)". Tágra nyílt szemekkel bámultam a kis világos képernyőt. Néhány másodpercre megszűnt létezni a külvilág, mintha a langolierek megették volna az időt (vagy a vonatot).
Fel se tudtam tenni magamnak a kérdéseket (honnan tudta a számom és hogy ma van a szülinapom?), amikor újra jelzett, és újra, és újra...Itt már "sajnos" kiderült a turpisság: a (z) - egyébként utált - főnökünk ötlete volt, hogy - miután egy kolléganőnk leadta neki a szülinapos drótot - köszöntsenek fel egymás után érkező sms-ekkel. Hát igen, így már másként fest a dolog...De nem baj, mivel az angyallány küldte az elsőt, néhány percig a fellegekben érezhettem magam.
Hazatérve édesanyám meglepett egy tortával, aminek elfogyasztása közben válaszolgattam a kollégák üzeneteire. Kivéve egyvalakiére. Ő utoljára maradt, viszont sms helyett bepötyögtem a számát és felhívtam...Túl sok értelmesen megszerkesztett mondat nem hagyta el a számat, a beszélgetés sem tartott tovább 1 percnél, de az eddigi huszonegynéhány születésnapom közül ez végződött a legboldogabban.
Huszonöt évesen és egy naposan elmeséltem Vince barátomnak az előző este történéseit. Mivel a közelében ült, látta Kamillán, hogy mennyire gondterhelt. Kitaláltuk a felvidítás receptjét, ami egyúttal afféle tesztként is megállta a helyét. Vincével egyeztettük óráinkat, az előre megbeszélt másodpercben ráklikkeltem a legszebb szülinapi jókívánság-küldőre, ő pedig figyelte, milyen arcot vág. Vince szerint az alábbit: "tudod, mint amikor végiglapozol egy újságot és a végén ott a Garfield...". Elmosolyodott a "szia, legszívesebben küldenék neked tortát..." beköszönéssel nyitott felugró ablak láttán.
